Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad! Fáradhatatlanná teszi az embert. Feltölti erővel.
A szeretetlenség pedig kimerít.
Amikor kimenekülünk egy rossz helyzetből, hosszú időbe telik, amíg elfogyott életerőnket pótoljuk valahogy.
Ez egyébként gyakran a depresszió alapvető oka is: nincs erőnk. Kiszívták belőlünk. Ha valaki érzi az erejét, ritkán depressziós.
Ilyenkor tanácsos időt adni magadnak. S kiheverni a rossz varázslat hatását, mely sokféle lehet, de végső soron csak egy: leszakított a „központi energiaforrástól”. Elszakított önmagadtól s istenedtől.
Ne mondd ki túl hamar, hogy „többé nem adom oda magam senkinek” – mert ez még a gyengeség szava, menekülés. Sajnos a szeretet kockázattal jár.
Egymás szemének varázshatalmában élünk, és ha tisztán akarsz látni, s legközelebb jobb kapcsolatot teremteni, ne csak azt vizsgáld, mit rontott rajtad a társad, hanem azt is, hogy a te szemed mennyit rontott elhagyott társadon.”
Ne mondd ki túl hamar, hogy „többé nem adom oda magam senkinek” – mert ez még a gyengeség szava, menekülés. Sajnos a szeretet kockázattal jár.
Egymás szemének varázshatalmában élünk, és ha tisztán akarsz látni, s legközelebb jobb kapcsolatot teremteni, ne csak azt vizsgáld, mit rontott rajtad a társad, hanem azt is, hogy a te szemed mennyit rontott elhagyott társadon.”
Forrás: Müller Péter SZERETETKÖNYV
Illusztráció: Tithenannis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése