2010. november 30., kedd

Annyira boldog és hálás vagyok, mert....

Te hogyan fejeznéd be a mondatot?
A Titok című film egyik alaptétele: ha bármit akarunk az Univerzumtól, elkerülhetetlen, hogy a jelenlegi állapotunkban is lássuk, érezzük pontosan, mennyi mindenért lehetünk hálásak és kell éreznünk HÁLÁ-t! Ezt nem szabad egy legyintéssel elintéznünk, igenis végig kell gondolnunk!

Gondolj csak bele: pl. ha megvan minden testrészed, látsz, hallasz, tapinthatsz, tudsz járni,...

Van ivóvized, ételed, tanulhatsz, békében élhetsz.....stb.
Máris hány 100 millió embernél vagy szerencsésebb !!!!

És bármily hihetetlen, még azért is hálásnak kell lenned, hogy befizetheted a csekkeket!
Mert mit is fizetsz be?

Melegvizet, Fűtést? Villanyt? Telefont? Az autód költségeit? Internetet? 
FELFOGOD EGYÁLTALÁN? Miben részesülsz? És erre Te csak nyavalyogsz ?!!


Írd le! Pl. 
- Annyira boldog és hálás vagyok, mert gyönyörűen süt a nap.

- Annyira boldog és hálás vagyok, mert csodálatos embereket ismertem meg az elmúlt egy évben.
- Annyira boldog és hálás vagyok, mert épek a lábaim, a kezeim, a szemeim stb.

Én hálás vagyok mindenért, a boldog családom és barátaim miatt, azért mert már én is tudok segíteni másnak, és mert imádok élni:) Tényleg el kell gondolkoztatni az embereket!
Pont azért nem vagyunk hálásak amink van!

Ha figyelmünket egy kicsit is hihetetlen gazdagságunkra fordítjuk, rájöhetünk, hogy gazdagabbak vagyunk, mint Ali Baba a barlangban. Eladnád-e a két szemed egy billió dollárért? Mit kérnél a lábadért? A kezedért? A hallásodért? A gyermekeidért? A családodért? Add mindezt össze és rájössz, nem adnád el, amid van, Rockefeller, Bill Gates és Dubai aranyáért sem.

Értékeljük-e mindezt? Dehogyis.
Mint Schopenhauer megmondta: „Ritkán gondolunk arra, amink van, és gyakran arra, amink hiányzik." Igen, a legnagyobb tragédia a Földön ez a hajlam, hogy „ritkán gondolunk arra, amink van, és gyakran arra, amink hiányzik".

Több nyomorúságot okozott már, mint az összes háború és járvány. Anglia Cromwell idején épült templomaiban rendszerint ki van írva: „Gondolkozz és adj hálát." Ezeket a szavakat kell a szívünkbe vésnünk: „Gondolkozz és adj hálát!"
Gondolkozzunk azon, mennyi mindent kaptunk, mennyi mindenünk van,és adjunk hálát"

Minden értünk van, még a "negatív"dolgok is, azokból tanulva fejlődünk, vagy erősödünk.

Magyarországon is sokan élnek úgy, hogy céltalanul leélik az életüket, panaszkodnak, siránkoznak. Pedig érdemes feltenni e kérdést Mindenkinek, és saját magának megválaszolni is! Ha kevesebb, mint 10 dolgot tud elmondani valaki, akkor érdemes elgondolkodnia, hogy valami nincs rendben, és VÁLTOZTATNI kell! A változás mindig félelmetes, kivéve, ha van egy cél, amiért változtatni érdemes! Tehát boldog vagyok és hálás.......
“Ha kiderül, hogy hibáztál, vagy pofont ad neked az élet, ne nézz vissza túl soká. Hiszen az élet csak tanítani akar téged valamire. Ha valaki célok megvalósításáért küzd, az időközönkénti baklövés is benne van a pakliban. Nincs ember, aki mindig, mindenben sikeres. Fejlődni és növekedni csak úgy lehet, ha hibázik az ember. Ne törődj a tévedéseddel. Képességeid határát nem ismernéd meg soha, esetenkénti hibák nélkül. De ne add fel! Eljön még a Te időd is.” 
Og Mandino
Neki olyan könnyű az élete, nekem meg…

“Neki olyan könnyű az élete, nekem meg olyan nehéz.
Linda leült velem beszélgetni. Nem kertelt. Azt mondta, hogy két lábon járó mágnesként vonzom a káoszt, és hogy az eredmény abból következik, amit az életről gondolok. Újra, meg újra elmondta, hogy én magam hoztam létre azt az életet, amiben élek, és hogy csak akkor tudok ezen változtatni, ha hajlandó vagyok másképp gondolkodni.
Hazamentem, és órákig bőgtem – nem azért, mert nem volt igaza, hanem épp ellenkezőleg. Én tettem ezt saját magammal. Ahogy visszatekintettem az életemre, világosan láttam minden egyes döntésemet, ami oda juttatott, ahol voltam.
Ez a nyár volt a fordulópont az életemben. Megtanultam megszabadulni a káosztól, és kialakítani a gazdag észjárásomat.” >>Részlet Bob Proctor: Nem a pénz boldogít c. könyvéből<<

A kulcsszó: felelősség. Felvállalni döntéseink következményét. Elszakadni a beidegződött gondolatoktól, szokásoktól és -néha még- kapcsolatoktól is, igazi kihívás. Komoly munka dolgozni azon, hogy ezt megtegyük.

A tanulság: Miután megtaláltad a motivációdat, célodat, teljes részletességgel kell vizualizálnod (elképzelned) azt, és úgy gondolni rá, mintha már a fizikai valóságban élnéd. “Megtölteni” érzelmekkel, “megfesteni” színekkel. Az érzelmek reakciókat váltanak ki benned és ezek a reakciók késztetnek cselekvésre.

2010. november 29., hétfő

Kitől kapsz majd nyugdíjat? És mire lesz szerinted elegendő?



Mivel nagyon aktuális, JÓ LENNE? HA VÉGRE TE IS ELGONDOLKODNÁL,
mihez kezdesz az életeddel!
“Mielőtt nyugdíjba vonultunk, megkaptuk az utolsó fizetésünket, aztán a következő hónapban először csenget a postás a nyugdíjjal.
A kérdés a következő: hogy aránylik a kettő egymáshoz?
Mennyivel több vagy kevesebb az első nyugdíjunk, mint az utolsó fizetésünk?
Mára az első nyugdíj és az utolsó fizetés aránya 63%…
Bocsánat. Te hogy élsz/élnél meg a korábbi fizetésed harmadából?” (Forrás: Pénzmágnes c. magazin)
Gondolkozz! Az átlagember életútja ez: megszületik, bölcsődébe, óvodába, iskolába -általános, szakmunkás, szakközép vagy felsőoktatás- jár. Ez kb. az ember 20-25 éves korára tehető.  Majd elkezd dolgozni..
40-45 éves korára “kiég” vagyis rádöbben arra, hogy az a tevékenység, amit csinál, az vagy nem okoz neki örömet vagy igen, viszont kevés a fizetés, amit kap érte, vagy mind a kettő… Dolgozik azért, hogy kifizesse a hiteleket, amiket igénybe vett azért, hogy legyen lakása, háza, autója, el tudjon menni nyaralni/telelni 1-2 hétre, hogy aztán újrakezdje monoton életét, és teszi ezt már megszokásból, azzal áltatván magát, hogy nyugdíjasként mindenre lesz ideje és talán pénze is. 
60-65 éves, eljött a nyugdíjas időszak és megérkezik a postás az első nyugdíjjal… Évek telnek el, majd egy szép napon befejezed földi pályafutásod. – Ennyi. Ennyi?

2010. november 28., vasárnap

Mire készít fel az iskola?





“Minek töltsem az időmet azzal, hogy olyan tantárgyakat tanulok, amiket soha nem fogok hasznosítani a gyakorlati életben? … ” – teszi fel a kérdést Robert Kiyosaki, Gazdag papa, szegény papa c. könyvében.
Emlékszem, hogy a suliban mi is sokszor beszélgettünk erről az osztálytársaimmal. Majd megszólalt a csengő, beültünk az iskolapadba és tanultunk a “munkanélküli jobbágyokról…” – Vajon valóban ez érdekli a gyerekeket?
Évekkel később történt, hogy a lányom így szólt: “Anya, magyarázd ezt el kérlek, nem értem.” – megnéztem, hogy mit “tanul”, és elkapott a nevetés. A történelem könyvben, vastag betűkkel kiemelve: “a munkanélküli jobbágyok”. – 20 év múlva még mindig ugyanaz a “fontos”?
Megtanítja-e a gyerekeket az iskola, a pénzügyi intelligenciára? – Nem.
Megtanítja-e a gyerekeket a bőséges gondolkodásra, az elme tudatos használatára? – Nem.
Megtanítja-e a gyerekeket célokat kitűzni – Nem.

“Felkészíti-e az iskola -vagy a szülők- a gyerekeket a való világra? – Tanulj szorgalmasan, szerezz jó jegyeket, akkor majd jól fizető állást találsz bőséges juttatásokkal.”
Nézz körül a környezetedben! Mennyi diplomás munkanélküli van? Ismerek olyan diplomást, aki hitelkártyára vásárolja a napi élelmiszert, tele van adósságokkal és folyton anyagi gondjai vannak… Persze, nem ez a jellemző, csak azért írtam le, mert az biztos, hogy a diplomások jelentős része is “állás”-ban van, és ugyanazt tanítja a gyerekeinek: Tanulj sokat, szerezz diplomát, lesz jó állásod… De nem tanítja meg a gyerekeket arra, hogyan legyenek önmaguk, hogyan fedezzék fel a magukban rejlő képességeket és hogyan kovácsoljanak belőle előnyt?
Egy biztos: a “nincs” szemlélet elnyomja az ember kreativitását, ezért a legfontosabb, hogy -mi, felnőttek- nyitottak és befogadók legyünk az új dolgokra. Megtanuljuk elménket aktivizálni, azaz tudatosan gondolkodni és a gondoltainkat irányítani, önkorlátozó hiedelmeinket felismerni, feloldani, félelmeinktől megszabadulni és ezt a gondolkodásmódot a gyerekeknek továbbadni.
Tudatosság: hiszek abban, hogy egy gyereknek nem az a segítség, hogy Te döntöd el, ő mit akarjon (vagy akarhat), hanem az, ha alternatívákat helyezel elé és neki adod meg a döntés lehetőségét.
Ez nem csak Téged késztet gondolkodásra, hanem a gyereket is.
Megkérdeztem néhány pedagógus ismerősömet:
“Ismered-e azt a kifejezést, hogy >>cash flow<<?” – Nem.
“Van-e célod?” – Nincs vagy az a “célom”, hogy ki tudjam fizetni a számlákat, a hiteleimet stb…
“Tudod-e, mi a vizualizáció?” – Nem.
“Tudod-e, mi a sikergondolkodás?” – Nem.
Szerintem, eljött az ideje a >SZEMLÉLETVÁLTÁSNAK<

2010. november 27., szombat

Merj álmodni, merj nagyban gondolkozni!


Néhányan azok közül, akik mertek álmodni:
“Egy hat éves ifjú arról álmodik, hogy tyúktojásokat keltet. Megoldásként saját maga ül a tojásokra. Ez a zsenialitása első szikrája és a kezdete egy ötletnek, mely a világot megváltoztatta.” – Thomas Alva Edison: A villanykörte feltalálója, fonográf és film.



“Egy fiatal leány kiskorától fogva szívesen érinti meg mások arcát és fésüli a hajukat. Örömmel segít másoknak, hogy megszépüljenek és arról álmodik, hogy a bőrápolásra specializálja magát, mialatt a nagybácsiját figyeli, hogyan keveri az édesanyja krémjeit a gáztűzhelyen.” – Esteé Lauder: Kozmetikai- és bőrápolási termékek.

“Két barkácsoló berendez magának egy műhelyt a garázsban. Egy technológiai előny kitalálásáról álmodoznak. Az általuk feltalált első dolgok egyike az elektromos harmonikához használatos hangoló.” – William Hewlett és David Packard: Hewlett&Packard




Álmodd meg az Életed és Éldd meg az Álmodat!
Merj álmodni, engedd el a fantáziádat, mert az Élet többet ér annál, hogy csak túlélj!
Önmagadon kívül, senki sem tud megakadályozni abban, hogy bőségben élj.
“Ne ragadj le semmilyen vallásnál vagy filozófiai rendszernél, csak vedd ki mindegyikből a számodra leghasznosabb gondolatokat,  módszereket és építsd be őket az életedbe!” – Szepes Mária
“Kövesd az Álmodat!”
Képzeld el, hogy mész az utcán és hirtelen megjelenik előtted -Aladdin csodalámpájából- a Dzsinn, és ezt mondja Neked:”Teljesítem 1 kívánságod. Mit szeretnél, mire vágysz? Kívánságod számomra parancs…”
Te mit kívánsz? Boldogságot, világbékét, gazdagságot, több pénzt, szabadságot, egészséget, új partnert, segíteni másoknak? Mi az, amit ha megvalósítasz, elérsz vagy tulajdonosává válsz, azt az érzelmet váltja ki belőled, amit állandósítani akarsz magadnak?
A legfontosabb az, hogy megtaláld önmagad, szenvedéllyel végezz valamit és ez a valami maradandó legyen, vagyis a következő generáció (is) fejlődni tudjon azáltal, amit Te teremtettél a földi pályafutásod során.
Naponta döntések ezreit hozod meg, gondold csak át egy napodat! Miért kelsz fel reggelente, miért teszel meg azt vagy azt? Életedet sorozatos “Miért?”-ekre adott válaszaid -döntéseid- alapján éled. Te választasz munkahelyet, Te választasz párt és Te döntesz arról is, hogy megfelel-e Neked az a tevékenység, amit végzel vagy jó-e Neked az a kapcsolat, amiben élsz? Nincs mentséged, mert Te hozod meg a döntéseidet! Fel kell vállalnod gondolataid, döntéseid, szavaid és cselekedeteid következményét, azaz fel kell vállalnod Életedért a felelősséget!
“Kövesd az Álmodat!”
Merdd megálmodni az Életed és megélni az Álmodat!
Napoleon Hill, Bob Proctor, Nógrádi Bence, Domján László, Pongor-Juhász Attila, Bob Proctor, Robert Kiyosaki, Kajárik Béla, Brian Tracy olyan emberek, akiktől nagyon-nagyon sokat lehet tanulni magán- és üzletemberként egyaránt. Tanításaikat célszerű bevinned, hétköznapjaidba és alkalmaznod azokat, mert mindannyian arra tették fel életüket, hogy jobbá tegyék a világot. Az ő ismereteikből és a saját tapasztalataimból osztok meg Veled gondolatokat
“Kövesd az Álmodat!”
CÉLOM, hogy arra ösztönözzelek, Gondolkozz és Gazdagodj!, ahogyan azt Napoleon Hill -azonos című- könyvében is olvashatod. A gazdagság nem egyenlő a kapzsisággal, nem egyenlő a fukarsággal. A gazdagság = azzal, hogy Te gazdálkodsz az Időddel és Te befolyásolod anyagi helyzeted alakulását. Rajtad múlik, hogy hajlandó vagy-e változtatni gondolkodásodon, szokásaidon és elindulni abba az irányba, melyet elképzeltél magadnak. Ha Neked még nincsenek elképzeléseid az Életedet illetően, akkor ennek a honlapnak a tartalma nem biztos, hogy érdekes lesz a számodra…
CÉLOM, hogy arra inspiráljalak, Gondolkozz, hogy mi az, amivel valóban szívesen töltöd el az idődet, amit szenvedéllyel végzel vagy végeznél? Gondolkozz és Cselekedj!


2010. november 24., szerda

ROBERT T. KIYOSAKI GONDOLATAI:

“A feudális időkben csak az uralkodó és barátai lehettek gazdagok. Az ipari korban sokak számára hozzáférhetővé vált a gazdagság. Az információ korában még tovább bővült azoknak a köre, akiknek megvan a lehetőségük a nagy vagyon megszerzésére. És manapság nem csak esélyünk adatik jómódra, hanem sokkal gyorsabban érhetjük el azt. Gondoljunk csak Bill Gatesre, a Microsoft alapítójára. Harmincas éveiben vált a világ leggazdagabb emberévé. Ma akadnak önerőből vagyonossá lett huszonéves milliárdosok…, és olyan fiatalok is, akik csak álmodnak az évi 50.000dolláros fizetésről. Közülük sokan azért küszködnek anyagi gondokkal, mert még mindig a szüleik, (és tanáraik) tanácsát követik, miszerint: “biztos állás” kell, és nem veszik észre, hogy már más időket élünk.” Robert. T. Kiyosaki



Apa, neked mennyi az órabéred? - Történet az időről.

“Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi:

- Mondd apa, neked mennyi az órabéred?

- Miért kérded? Csak nem valami játékot akarsz velem megvetetni? Azonnal mars a szobádba te kölyök! A kisfiú szemében könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja az ajtót maga mögött.
Ahogy az apa ül a székben, még forronganak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újra íratta a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt betegállományba ment, és kezébe temeti az arcát:
“Mikor lesz ennek vége – kérdi magától. Aztán eszébe jut a gyerek. “Talán nem kellett volna így bánnom vele. Lehet, hogy ez csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre azért, mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik.” – gondolja magában és elindul felfelé a lépcsőn.
Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva halkan játszik magában.

Fia felnéz és újra megkérdezi megszeppenve:
- Apa, neked mennyi az órabéred?
- Négy dollár fiam.
- És tudnál nekem ebből adni 2 dollárt?
Az apa -bár gyanakvó tekintettel- ránéz újra a fiára: “Remélem nem valami játékot akar belőle venni” – gondolja.
- Mire kellene neked ez a 2 dollár? – kérdi.
- Mindjárt megmutatom – mondja a gyermek már halvány mosollyal a száján.
Apja előveszi a 2 dollárt és odaadja a fiának. Mire a fia benyúl a takarója alá, és és elővesz tízcenteseket, és összesen 2 dollárra jön ki neki is a végösszeg. A fiú összeteszi a kapott bankókkal és a kezében lévő pénzt, a 4 dollárt, az apja felé nyújtja.
- Apa, ugye most, hogy én is kifizetem, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk?

Jól figyelj arra, ki veszi meg az idődet, hogy mindig jusson belőle azoknak, akiknek igazán fontos.”