Amikor kisfiú voltam, a nagymamám gyakran feltette nekem azt a kérdést, hogy „mit vársz az élettől?" A válaszok az évek múltával változtak. Ötévesen cukorkára vágytam, tizenkét évesen biciklire, tizenöt évesen pedig csak annyit mondtam, hogy „nem válaszolok ilyen ostoba kérdésre".
Mindig figyelmesen végighallgatta a feleleteket, majd megkérdezte:
„mi az, amit igazán akarsz?".
Gyűlöltem ezt a kérdezz-felelek játékot, mert ilyenkor gondolkoznom kellett, s mint tudjuk, a gondolkodás fájdalmas művelet. Továbbra sem változott viszont a helyzet, hiszen amit kaptam, az soha nem egyezett meg azzal, amit eredetileg kértem.
Az utolsó kérdés az volt, hogy „milyen árat fizetnél azért, hogy megkapd, amire vágysz?"
Mindig figyelmesen végighallgatta a feleleteket, majd megkérdezte:
„mi az, amit igazán akarsz?".
Gyűlöltem ezt a kérdezz-felelek játékot, mert ilyenkor gondolkoznom kellett, s mint tudjuk, a gondolkodás fájdalmas művelet. Továbbra sem változott viszont a helyzet, hiszen amit kaptam, az soha nem egyezett meg azzal, amit eredetileg kértem.
Az utolsó kérdés az volt, hogy „milyen árat fizetnél azért, hogy megkapd, amire vágysz?"
Tizenhat éves koromtól kezdve bonyolultabbá vált a játék.
„Sorolj fel húsz olyan dolgot, amit meg akarsz tenni az életben!" - utasított a nagymama. Valamennyi hálaadásnapon új listát kellett készítenem, kiegészítve az előzőeket a felnőtté válás rögös útján szerzett tapasztalatokkal. Huszonnyolc éven keresztül minden hálaadásnapi pulykavacsora előtt átadtam neki a listámat. A huszonkilencedikre azonban már nem került sor. Nagymama két nappal az ünnep előtt meghalt. Biztosra veszem, hogy büszke lenne, ha tudná, hogyan segített nekem, az ötéves kisfiúból - aki csak cukorkára vágyott - felnőtté válni.
„Sorolj fel húsz olyan dolgot, amit meg akarsz tenni az életben!" - utasított a nagymama. Valamennyi hálaadásnapon új listát kellett készítenem, kiegészítve az előzőeket a felnőtté válás rögös útján szerzett tapasztalatokkal. Huszonnyolc éven keresztül minden hálaadásnapi pulykavacsora előtt átadtam neki a listámat. A huszonkilencedikre azonban már nem került sor. Nagymama két nappal az ünnep előtt meghalt. Biztosra veszem, hogy büszke lenne, ha tudná, hogyan segített nekem, az ötéves kisfiúból - aki csak cukorkára vágyott - felnőtté válni.
1. A létezésemmel hozzájárulni egy szebb világ létrejöttéhez.
2. Feltétel nélkül szeretni.
2. Feltétel nélkül szeretni.
3. Megfizetni az árát annak, hogy valóra váljanak legdédelgetettebb
álmaim.
álmaim.
4. Ellátogatni hajnalban a Lincoln-emlékműhöz.
5. Kiérdemelni a gyerekek szeretetét.
6. Megmászni a Grand Canyon hegyeit, és gumicsónakkal végigevezni
a vizein.
a vizein.
7. Rájönni, hogy miben vagyok a legjobb, és megajándékozni a világot
a tehetségemmel.
a tehetségemmel.
8. Megnézni a naplementét egy trópusi szigeten.
9. Kivívni az intelligens emberek elismerését.
10. Többet megtudni a családom történetéről, és ellátogatni az őseim
földjére.
földjére.
11. Keresztülautózni és -kerékpározni az országon.
12. Segíteni egy rászoruló idegennek.
13. Alkotni valamit, ami akkor is állni fog, amikor én már meghaltam.
14. Szerencsejátékot űzni, és olyan összeget kockáztatni, amelyet
nem engedhetek meg magamnak.
nem engedhetek meg magamnak.
15. Naponta meditálni és imádkozni.
16. Végrehajtani valamit, amiről mindenki azt hiszi, hogy lehetetlen.
17. Éjfélkor, telihold idején sétálgatni a tengerparton.
18. A végsőkig mások véleménye ellenére is kiállni valami mellett.
19. Örökre megtartani gyermeki lelkesedésemet.
20. Meztelenül úszni vízesések alatt.
És a te listádon mi szerepel?
Mike Buettell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése