ROBERT T. KIYOSAKI GONDOLATAI:

“A feudális időkben csak az uralkodó és barátai lehettek gazdagok. Az ipari korban sokak számára hozzáférhetővé vált a gazdagság. Az információ korában még tovább bővült azoknak a köre, akiknek megvan a lehetőségük a nagy vagyon megszerzésére. És manapság nem csak esélyünk adatik jómódra, hanem sokkal gyorsabban érhetjük el azt. Gondoljunk csak Bill Gatesre, a Microsoft alapítójára. Harmincas éveiben vált a világ leggazdagabb emberévé. Ma akadnak önerőből vagyonossá lett huszonéves milliárdosok…, és olyan fiatalok is, akik csak álmodnak az évi 50.000dolláros fizetésről. Közülük sokan azért küszködnek anyagi gondokkal, mert még mindig a szüleik, (és tanáraik) tanácsát követik, miszerint: “biztos állás” kell, és nem veszik észre, hogy már más időket élünk.” Robert. T. Kiyosaki

Apa, neked mennyi az órabéred? - Történet az időről.

“Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi:

- Mondd apa, neked mennyi az órabéred?

- Miért kérded? Csak nem valami játékot akarsz velem megvetetni? Azonnal mars a szobádba te kölyök! A kisfiú szemében könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja az ajtót maga mögött.
Ahogy az apa ül a székben, még forronganak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újra íratta a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt betegállományba ment, és kezébe temeti az arcát:
“Mikor lesz ennek vége – kérdi magától. Aztán eszébe jut a gyerek. “Talán nem kellett volna így bánnom vele. Lehet, hogy ez csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre azért, mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik.” – gondolja magában és elindul felfelé a lépcsőn.
Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva halkan játszik magában.

Fia felnéz és újra megkérdezi megszeppenve:
- Apa, neked mennyi az órabéred?
- Négy dollár fiam.
- És tudnál nekem ebből adni 2 dollárt?
Az apa -bár gyanakvó tekintettel- ránéz újra a fiára: “Remélem nem valami játékot akar belőle venni” – gondolja.
- Mire kellene neked ez a 2 dollár? – kérdi.
- Mindjárt megmutatom – mondja a gyermek már halvány mosollyal a száján.
Apja előveszi a 2 dollárt és odaadja a fiának. Mire a fia benyúl a takarója alá, és és elővesz tízcenteseket, és összesen 2 dollárra jön ki neki is a végösszeg. A fiú összeteszi a kapott bankókkal és a kezében lévő pénzt, a 4 dollárt, az apja felé nyújtja.
- Apa, ugye most, hogy én is kifizetem, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk?

Jól figyelj arra, ki veszi meg az idődet, hogy mindig jusson belőle azoknak, akiknek igazán fontos.”