Mire készít fel az iskola?

“Minek töltsem az időmet azzal, hogy olyan tantárgyakat tanulok, amiket soha nem fogok hasznosítani a gyakorlati életben? … ” – teszi fel a kérdést Robert Kiyosaki, Gazdag papa, szegény papa c. könyvében.

Emlékszem, hogy a suliban mi is sokszor beszélgettünk erről az osztálytársaimmal. Majd megszólalt a csengő, beültünk az iskolapadba és tanultunk a “munkanélküli jobbágyokról…” – Vajon valóban ez érdekli a gyerekeket?

Évekkel később történt, hogy a lányom így szólt: “Anya, magyarázd ezt el kérlek, nem értem.” – megnéztem, hogy mit “tanul”, és elkapott a nevetés. A történelem könyvben, vastag betűkkel kiemelve: “a munkanélküli jobbágyok”. – 20 év múlva még mindig ugyanaz a “fontos”?

Megtanítja-e a gyerekeket az iskola, a pénzügyi intelligenciára? – Nem.

Megtanítja-e a gyerekeket a bőséges gondolkodásra, az elme tudatos használatára? – Nem.

Megtanítja-e a gyerekeket célokat kitűzni – Nem.

“Felkészíti-e az iskola -vagy a szülők- a gyerekeket a való világra? – Tanulj szorgalmasan, szerezz jó jegyeket, akkor majd jól fizető állást találsz bőséges juttatásokkal.”

Nézz körül a környezetedben! Mennyi diplomás munkanélküli van? Ismerek olyan diplomást, aki hitelkártyára vásárolja a napi élelmiszert, tele van adósságokkal és folyton anyagi gondjai vannak… Persze, nem ez a jellemző, csak azért írtam le, mert az biztos, hogy a diplomások jelentős része is “állás”-ban van, és ugyanazt tanítja a gyerekeinek: Tanulj sokat, szerezz diplomát, lesz jó állásod… De nem tanítja meg a gyerekeket arra, hogyan legyenek önmaguk, hogyan fedezzék fel a magukban rejlő képességeket és hogyan kovácsoljanak belőle előnyt?

Egy biztos: a “nincs” szemlélet elnyomja az ember kreativitását, ezért a legfontosabb, hogy -mi, felnőttek- nyitottak és befogadók legyünk az új dolgokra. Megtanuljuk elménket aktivizálni, azaz tudatosan gondolkodni és a gondoltainkat irányítani, önkorlátozó hiedelmeinket felismerni, feloldani, félelmeinktől megszabadulni és ezt a gondolkodásmódot a gyerekeknek továbbadni.

Tudatosság: hiszek abban, hogy egy gyereknek nem az a segítség, hogy Te döntöd el, ő mit akarjon (vagy akarhat), hanem az, ha alternatívákat helyezel elé és neki adod meg a döntés lehetőségét.

Ez nem csak Téged késztet gondolkodásra, hanem a gyereket is.

Megkérdeztem néhány pedagógus ismerősömet:

“Ismered-e azt a kifejezést, hogy >>cash flow<<?” – Nem.

“Van-e célod?” – Nincs vagy az a “célom”, hogy ki tudjam fizetni a számlákat, a hiteleimet stb…

“Tudod-e, mi a vizualizáció?” – Nem.

“Tudod-e, mi a sikergondolkodás?” – Nem.

Szerintem, eljött az ideje a >SZEMLÉLETVÁLTÁSNAK<