Napi gondolatok - 2011. május 3.

"A dolgok mozdulatlanok, belsődbe engedve te adsz életet nekik. Te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod őket. Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt."

"Nagyanyám tanította ezt a bölcsességet, és azt mondta róla, hogy az élet minden nehéz pillanatában jó hasznát veszem. Olyankor, amikor a dolgok rosszra fordulnak, sőt felháborítóan rosszra, de olyankor is, amikor minden a legnagyobb rendben van, sőt az élet szép, és boldognak érzem magam. Segítségével távlatokban tudok majd gondolkodni, és segít abban, hogy a jó dolgokból a lehető legtöbbet hozzam ki, a rosszakkal kapcsolatban pedig legyek sztoikus. . . MINDEN ELMÚLIK EGYSZER. " (Claire Rayner)

„Felejts el minden tanácsot, amit bárkitől is kaptál! Ha nem teszed, akkor csak a szavak azon felét fogod értelmezni, amelyeket fel bírsz fogni, amelyek meg tudnak jelenni a fejedben. Kiesel a Teljességből, mert igaznak vagy hamisnak, követendőnek vagy elvetni valónak találsz bizonyos elveket, gondolatokat. Minden döntésed csak szenvedést okoz Neked, mert az elméd nem látja tisztán az érzelmeket! Úgyhogy ne dönts! Csak egyszerűen ÉREZZ! És akkor magad leszel az Életed!”

A gyerekek óriási veszélyben vannak

Én mindig azt szoktam mondani: nagyon  fontos, hogy felnőttként, tanárként, szülőként minél többet hozzátegyünk a gyerekek önbecsüléséhez és ne elvegyünk önbizalmukat, magabiztosságukat az élet kihívásaival szemben. Azzal, hogy a jót és a szépet erősítjük bennük, még nem feltétlenül egy rózsaszín köd alakul ki, ahol minden ideális. A gyerekek nagyon is kritikusan és tisztán látják, mi a jó vagy mi a rossz! 

Meggyőződésem, hogy ezzel minden gyerek így van, pontosabban így lenne, ha hagynák...

A gyerekek óriási veszélyben vannak

Erre jöttem rá. Főleg a kiskorúakra gondolok, akik még a legkiszolgáltatottabbak - elsősorban a szüleiknek, másodsorban a tanítóiknak. A papírforma szerint a szüleik és a tanítóik mind jót akarnak, viszont, hogy jót is tesznek-e, az már más kérdés. A tapasztalatom az, hogy zömében nem - ha a gyerek lelki egészségét nézem.

Miért olyan nagy a veszély? Azért, mert ők elszenvedik ugyan, de egyben el is fogadják a helyzetüket. (Mindent megszokunk.) Nem gondolkodnak azon, hogy lehetne másképp is. Csupán odaadóan követik az "isteneiket".

A hivatalos gyermekvédelem hatósugara erre a problémára már nem terjed ki. Nem fognak soha elitélni senkit azért, amiért meggyalázta a gyermeke önbecsülését és önbizalmát. Ahhoz kék foltokra is szükség lenne a testén. Ki sem derül. A gyerekeknek nincs jogvédő szakszervezetük sem, ami megszervezné a sztrájkot. Egyedül vannak, gyakran pokoli helyzetben.

(Mi a Te történeted? Jót tesz, ha felnőtt fejjel, így utólag átgondolod a kezdeti éveidet. Erős összefüggéseket fedezhetsz fel a mostani helyzeteddel. Jó kiindulási pont a belső gátlások feldolgozásához.)

Nem születnek jó szülök!

Jó szülővé válni lehet, vagyis a gyereknevelést meg kell tanulni. Ez a tudás nincs a génekbe kódolva. A felmenőktől kapott rossz nevelési minta pedig nem mentség egy még csak induló élet megcsorbítására.

Mit tehetsz  most?

Csak néhány tipp, ami hirtelen eszembe jut:

- hallgasd meg a véleményét (sőt, kérd ki azt),
- ha kritizálod, mindig adj építő tanácsot is mellé,
- ismerd el az eddigi eredményeit és teljesítményét,
- bíztasd, akármilyen is az adott tevékenységben,
- állj mellé, ajánld fel a támogatásodat, ha nehézsége lenne,
- beszélj róla elismerően a számára fontos emberek jelenlétében,
- és mindaz, amit éppen most Te is szeretnél megkapni másoktól.

A legtöbb, amit megtehetsz a gyerekekért és mindenki másért azonban az, ha elsősorban a saját önbizalmadat erősíted. Ha már úgyis csak abból tudsz adni amid van...

GYEREKEK...

HA A GYEREKEK KRITIZÁLVA ÉLNEK,
MEGTANULJÁK MILYEN MEGBÉLYEGEZETTNEK LENNI. 

HA ELLENSÉGESKEDÉSBEN ÉLNEK, MEGTANULNAK VESZEKEDNI. 

HA KICSÚFOLVA ÉLNEK, MEGTANULNAK SZÉGYENLŐSNEK LENNI. 

HA MEGSZÉGYENÍTVE ÉLNEK, MEGTANULNAK BŰNÖSNEK LENNI.

HA TOLERÁNS LÉGKÖRBEN ÉLNEK, MEGTANULNAK BIZALOMMAL ÉLNI. 

HA MEGDÍCSÉRVE ÉLNEK, MEGTANULJÁK MEGBECSÜLVE ÉREZNI MAGUKAT. 

HA MÉLTÓSÁGBAN ÉLNEK, MEGTANULJÁK AZ IGAZSÁGOT. 

HA BIZTONSÁGBAN ÉRZIK MAGUKAT, MEGTANULNAK HINNI. 

HA HITELESEN ÉLNEK, MEGTANULJÁK MIT JELENT SZERETNI. 

HA TOLERÁNS LÉGKÖRBEN ÉLNEK, MEGTANULNAK TÜRELMESNEK LENNI. 

HA BÁTORÍTVA ÉLNEK, MEGTANULNAK BIZALOMMAL ÉLNI.

HA A GYEREKEK ELFOGADVA ÉS BARÁTSÁGBAN ÉLNEK, MEGTANULJÁK MEGKERESNI A SZERETETET A VILÁGON.

A TE GYEREKEID HOGYAN ÉLNEK? 

(Dorothy Law Holtz)

Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek

„Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. 
Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad! Fáradhatatlanná teszi az embert. Feltölti erővel.

A szeretetlenség pedig kimerít.

Amikor kimenekülünk egy rossz helyzetből, hosszú időbe telik, amíg elfogyott életerőnket pótoljuk valahogy.

Ez egyébként gyakran a depresszió alapvető oka is: nincs erőnk. Kiszívták belőlünk. Ha valaki érzi az erejét, ritkán depressziós.

Ilyenkor tanácsos időt adni magadnak. S kiheverni a rossz varázslat hatását, mely sokféle lehet, de végső soron csak egy: leszakított a „központi energiaforrástól”. Elszakított önmagadtól s istenedtől.
Ne mondd ki túl hamar, hogy „többé nem adom oda magam senkinek” – mert ez még a gyengeség szava, menekülés. Sajnos a szeretet kockázattal jár.
Egymás szemének varázshatalmában élünk, és ha tisztán akarsz látni, s legközelebb jobb kapcsolatot teremteni, ne csak azt vizsgáld, mit rontott rajtad a társad, hanem azt is, hogy a te szemed mennyit rontott elhagyott társadon.”

Forrás: Müller Péter SZERETETKÖNYV

Illusztráció: Tithenannis

Optimista ember, pesszimista ember

Robert Schuller szerint optimista az, aki miután elvásott a cipője, örömmel nyugtázza, hogy két lábbal áll a földön.

A pesszimista azt mondja: Hiszem, ha látom.

Az optimista azt mondja: Látom, ha hiszem.

Az optimista nekilendül, a pesszimista nem lendül, csak leül.

Az optimista egy fél pohár vizet lát, és úgy érzékeli, hogy a pohár félig tele van.

A pesszimista ugyanezen fél pohár víz láttán félig üres poharat érzékel. Az ok egyszerű. Az optimista vizet tölt a pohárba, a pesszimista elfogyasztja a vizet a pohárból. Szinte egyetemes igazság, hogy aki csak kapni akar a társadalomtól, és semmi tényleges erőfeszítést sem tesz a köz javáért, az pesszimista és gyakran fatalista is, mert attól fél, hogy nem jut neki elég. Aki viszont minden tőle telhetőt elkövet, és hasznot hajt a közösségnek, az optimista és magabiztos, mert személy szerint dolgozik a megoldáson.

Az életben a siker és a kudarc között gyakran alig egy-két ujjnyi a különbség.

Zig Ziglar