Az élet folyamatos áramlásban van..., mint egy nagy sodrású folyó.
És úgy tökéletes, ahogy van. (azt hiszem ebben egyetérthetünk)....
Igazából annyi dolgunk van, hogy ráhelyezzük csónakunkat erre a vízre és végigéljük és csodáljuk az utat, amerre visz minket.
Ugye mondanom sem kell, hogy a legnagyobb ostobaság az áramlással szemben elindulni és küzdeni. Az érzéseink és érzelmeink mindig tudatják velünk, hogy amit éppen gondolunk vagy teszünk és közben érzünk...az az áramlás irányában van sem: netán ellenállunk és evezünk, evezünk .....szembe megyünk az Élettel.
Amikor ezt megérted, na akkor kezdődik el "valami"...
"Ha küzdesz az úton, a célt sem fogod élvezni.
Boldogtalan útnak soha nem lehet boldog vége."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése