"Mindennap meghal egy kicsit az, aki a szokás rabjává válik, mindennap ugyanazt az útvonalat követve, aki nem változtatja meg létezését, aki nem kockáztatja meg azt, hogy valami újat építsen, aki nem beszél, nem áll szóba olyan emberekkel, akiket nem ismer.
Mindennap meghal egy kicsit az, aki gurut csinál a televízióból.
Mindennap meghal egy kicsit az, aki gurut csinál a televízióból.
Mindennap meghal egy kicsit, aki kerüli a szenvedélyt, aki a fehéren a feketét választja és a pontot az i betűn,
egy emóció örvény helyett, mely csillogásra készteti a szemet, mosolyra változtatja a sóhajt és felszabadítja a szív érzelmeit.
Mindennap meghal egy kicsit az, aki nem megy el helyéről akkor, amikor boldogtalan, aki nem kockáztatja meg a bizonytalant a biztos helyett álmai beteljesítéséért, aki életében legalább egyszer nem teszi lehetővé magának azt, hogy ne hallgasson a "felelős" tanácsokra.
Mindennap meghal egy kicsit az, aki nem utazik, aki nem olvas, aki nem hallgat zenét, aki nem keresi a benne lévő adottságot/tehetséget.
Mindennap meghal egy kicsit az, aki tönkreteszi a szerelmét, aki nem hagyja, hogy segítsenek neki.
Meghal egy kicsit az, aki önsajnálattal tölti a napjait és utálja a nem szűnő esőt.
Meghal egy kicsit az, aki elhagyja tervét, mielőtt hozzá kezdett volna;
aki nem kérdez, mert fél, hogy nevetségessé válik, és aki nem válaszol, bár ismeri a kérdést.
Kerüljük a halált, emlékezve mindig arra, hogy élőnek lenni többet jelent az egyszerű légzésnél.
Csupán az okos türelem késztet a fenséges boldogság meghódítására."
(Pablo Neruda)
És még egy idézet eszembe jutott: “Ne attól félj, hogy életed véget ér, inkább attól, hogy sohasem kezdődik el!” (Newman bíboros)
