Amikor ez utóbbi ellazul, valamilyen fokon elengedi a szellemet, aki szabadabban közlekedhet, kevesebb dolog láncolja az anyaghoz, mint ébrenlétünk során.
A szellemi sík emlékei
Az álmodó sokkal több lehetősséggel, képességgel rendelkezik szellemi állapotban (tehát pl. alvás közben is), mint anyagi testben zárva. Így emlékezhet előző életeire ugyanúgy, ahogyan a tervezett jövőjére is. Az alvás a testben lévő szellem számára olyan, mint egy meg szabadulás, hasonlítható a halál állapotához. a testből ideiglenesen kiszabadulva oda kerül, ahová halála után megy majd. És nem tévesztendő össze az álmok zavaros asztrális régiójával, ami csak a két, nagyon eltérő sík − az anyagi és a szellemi − közötti átmenet mellékterméke, a látott szellemi valóság eltorzulása.
Az alváskor kiszabaduló szellem találkozhat más, akár éppen testben, akár szellemi alakban lévő ismerőseivel, bejárhat asztrális és egyéb nem anyagi síkon található tájakat, tanulhat, és elvégezhet olyan küldetéseket, munkákat, amiket a szellemi síkon „félbe hagyott”. Persze a még kevésbé tiszta emberi szellem olyan régióba kerül, amilyen megfelel a szintjének.
Van, aki szellemi állapotában is csak az örömöket hajszolja, míg más tanul, fejlődik, vagy másokat segít. Erre persze kevesen emlékszenek tudatosan, így marad a zavaros álmok megfejtésének kísérlete és az álmoskönyvek népszerűsége.
Gyakorlati szempontból kétféle álmot különböztethetünk meg tehát. Az egyik a két régió (anyagi és szellemi világ) közötti átmeneti zavarodottsághoz köthető. Az ébrenlét problémái épp úgy átszövik, mint a szellemi valóságban történt események. Az álom e két hatás kavargó masszájának eredménye. Persze ez esetben is a szellemi régiókat érjük el, csak ébredés után nem arra emlékszünk, hanem az oda és a vissza útra, amikor az anyagi problémáink, a gondolataink, érzéseink és a test „súlya” kerül előtérbe és elnyomja a valódi érzékelésünket.
A probléma abban áll, hogyan hozzuk át ezeket az álmokat anélkül, hogy teljesen eltorzulnának. Az anyagi test nehezen tudja megfogni, megtartani azokat az információkat, amiket a szellem teljesen más érzékszervekkel fogott fel. Így a valódi történések torzulása vagy elfelejtése a legtöbb esetben bekövetkezik.
Álmodom?
A tudatos álom technikája segít abban, hogy el tudjuk különíteni a zavaros képeket a valódi álmoktól, vagy is a szellemi emlékektől. Az alapja az, hogy meg kell tanítani magunknak, hogy felismerjük, hogy éppen álmodunk. Amikor ez a felismerés megtörténik, az álom legtöbb részlete befolyásolhatóvá válik, azaz az ember szelleme érvényesül. Néha a tudatos álom megtörténik spontán módon is, de ahhoz, hogy igazán dolgozni tudjunk vele, nekünk kell előidéznünk. A programozás első lépése a valóság tesztelése. Az életünkben előforduló bármilyen helyzetben (utcán, otthon, evés közben, tv nézéskor, zuhanyozáskor, beszélgetés közben stb.) fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy most álmodom-e. eközben keresni kell olyan jeleket, amik ennek vagy éppen az ellenkezőjének (tehát az ébren létnek) a meglétére utalnak. Amikor ez a kérdezésszokásunkká válik, meg fog történni álmunkban is. Akkor pedig találni fogunk az álmodásra utaló jeleket.
A tudatos álomnál az a lényeg, hogy a tudatosságban bekövetkező „szakadásokat” észrevegyük. A gyakorlat lényege, hogy naponta többször is ellenőriznünk kell, hogy ez a tudatosság (ami lényegében visszaemlékezés) fenn áll e. Megyünk az utcán, és körül nézünk. Minden normális, minden olyan, amilyennek lennie kell. Visszagondolunk az előző lépéseinkre. Emlékszünk mindenre, vissza tudjuk követni az eseményeket. Kiléptünk a házból, előtte ültünk a szobában, az előtt főztünk vagy egyéb dolgokat műveltünk. A lényeg az, hogy ezt a figyelést beprogramozzuk magunkba, szokásunkká tegyük. Ha bekerül a tudatunkba, hogy mindig keresni kell a folyamatosságot, mindig kérdezni, hogy ébren vagyunk e, akkor ezt előbb utóbb álmunkban is meg fogjuk tenni. Mivel a folyamatosságot ott nem fogjuk megtalálni, ebből azonnal rájövünk, hogy álmodunk.
Ennél a módszernél fontos a pontosság, a részletesség. Megnézhetjük, milyen dátum van, milyen ruha van rajtunk, azt mikor vettük fel, mit fogunk még eztán csinálni. Lényeges, hogy tényleg komolyan vegyük, ne csak rámondjuk, hogy persze, ébren vagyok, hanem lelkiismeretesen nézzünk meg mindent. Ha bármikor eszünkbe jut a kérdés, azonnal végezzük el a tesztelést. Ne hagyjunk ki egy alkalmat se. Ezt a tesztet naponta el kell végezni legalább 5-ször, de a több persze sokkal jobb. Amikor szokásunkká válik, már álmunkba is meg fogjuk tenni.
Van néhány lényeges tesztkérdés, amit mindig ellenőrizhetünk. Ilyenek az: Ki vagyok, mi a munkám, mi a címem, mi a telefonszámom, Amit csinálok, azt szoktam e tenni máskor is? Hol vagyok, mit csinálok itt, szoktam-e ide járni? Mennyi az idő? Van e valami furcsa a környezetemben, az emberekben, tárgyakban, növényekben, állatokban? Mi történt korábban, honnan jöttem, mi volt x órával ezelőtt, mi a következő feladatom, merre akarok menni, mit akarok ez után csinálni?
Az előzőeket kiegészítő technika a fordulás teszt. Napjában többször meg kell pördülnünk a sarkunkon 180 fokot, és megnézni, hogyan követi a valóság ezt a pörgést. Normál esetben normál sebességgel követi, a fizikai törvényeknek engedelmeskedve. Amikor álmodunk, akkor viszont lehet lassabb a kép, vagy sokkal gyorsabb, esetleg olyan van mögöttünk, ami ott sem lehetne logikusan, vagy amikor fordulunk megint 180 fokot (tehát az eredeti irányba állunk vissza), már nem az van előttünk, ami korábban volt.
Egy másik módszer a tudatos álom állapotának elérésére, hogy félálomban végig meg kell őriznünk a tudatosságot, és követni a (fizikai világ helyett már a szellemi) történéseket, természetesen a nem tudatos álomba belecsúszást elkerülve. Ekkor az alvás állapota bekövetkezik, ám a tudat éber marad. Amikor a test átlép az alvásba, előfordul, hogy az alany átéli az alvásparalízist, ami alatt úgy érzi, képtelen megmozdulni. Ha ilyenkor pánikba esik, szintén lekerül a tudatos álom felé vezető útról.
Amikor sikerül tudatosítanunk, hogy „most álmodom”, elkezdhetünk szétnézni az adott területen, ahol éppen vagyunk, illetve gondolati úton meghatározni, hogy hova szeretnénk elmenni, kivel akarunk találkozni. Sokan próbálkoznak repüléssel, ami meglepően nagy összpontosítást igényel. Minél gyakorlottabbak vagyunk, annál könnyebben és tovább tudjuk fenntartani a tudatosság állapotát, úgy hogy akit érdekel a téma, e cikk olvasása után se feledje megkérdezni magától: Álmodom?
Álombéli gyakorlatok
Minden hirtelen változás − például a sikeres gyakorlat felett érzett lelkesedés − kizökkenthet a tudatos álomból, vagy a tudat lassan belecsúszhat egy normális álomba. Sokszor előfordul a felébredés illúziója is. Ez esetben az álmodó azt hiszi, hogy már ébren van, ám csak átkerült a normál álmodás állapotába.
A tudatos állom gyakorlása többnyire gyorsan eredményre vezet. A neheze ezután már az, hogy tartsuk fenn minél tovább ezt az állapotot, mivel nagyon könnyű „belealudni”. Amikor már megy a tudatos álom, de közben úgy érezzük, hogy halványul az éberségünk, kezdjünk el forogni körbe, kinyújtott karokkal (az álombeli testünkkel persze), és akkor a korábbi állapot nagy eséllyel visszaáll.
Asztrális utazások
Sokan tapasztalnak álmaik során képeket, történéseket, amelyeket valóságként élnek meg. Ezeknek az álmoknak a nagy része az asztrál síkon való „utazás” eredménye. Ebből adódik az asztrális utazás elnevezés, ami ennek a síknak a meditációban történő elérésére utal. Az ősi tanítások szerint több lehetséges módszer van a belépésre, de legkönnyebben talán a 25 lapból álló Tattwa kártyák használatával ismerhetjük meg. Az alap kártyákon az öt indiai őselem szimbólumait használjuk. A föld jele egy sárga négyzet (prithivi), a vízé egy ezüst holdsarló (apas), a levegőé egy kék kőr (vayu), a tűzé egy vörös háromszög (tejas), és a téré egy lila tojás (akasha). A húsz kiegészítő ezek párosításából jön létre. Aki az asztrális utazásban már járatos, természetesen ezek nélkül is, szinte bármikor képes ráhangolódni. Az asztrál sík nagyon változékony, de vannak benne állandó pontok, melyekhez újra és újra vissza lehet térni akár tudatos álom segítségével is.
