Egy paraszt ember, talál egy tojást, hazaviszi és egy kotlós alá rakja. A tojás kikelt és egy sasfióka volt benne. A sasfióka a többi csirkével együtt nőtt fel. Ugyanazt csinálta mint a többiek.
Kapirgált, rovarokat, magvakat keresgélve, nap mint nap, évről évre, egész eddigi életében úgy tett mint a csirkék. Teljes meggyőződéssel, csirkeként élte a napjait. Ugrabugrált, felugrott egy két méterre a levegőbe és leesett. Már jó öreg volt, amikor az udvaron felnézett az égre és egy óriási madarat látott. Korábban soha nem látott ilyet, ezért megkérdezte a többieket, mi az az égen. -Óhhh hát az a méltóságteljes sas, a madarak királya az ég ura. Mi csirkék a föld részei vagyunk, mi ide születtünk, nekünk itt is kell meghalni. Mi nem szárnyalhatunk az égen. Ez után a sasunk vállat vont , kapirgált tovább és csirkeként élt tovább és csirkeként halt is meg, mert csirkének hitte magát.
Vedd körbe magad sasokkal. Nem vagy olyan mint amit a környezeted mond rólad és olyan sem vagy, mint amit a gondolataid súgnak. Sokkal több vagy ezeknél az elméleteknél. Vedd magad körbe minél több, önmagára tudatos emberrel és közösen, megállíthatatlanok lesztek. Boldogok, olyanok, akikről azt mondják, szerencsés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése